Hogy működik a PrEP? Hogyan akadályozza meg a HIV-fertőzést?

Vegyünk egy példát, illetve egy kérdést: két férfi védekezés nélkül szexel egymással, ahol az aktív fél HIV+ és kimutatható vírusszáma van, a passzív pedig PrEP-et szed. Hogyan működik itt konkrétan a PrEP, hogyan akadályozza meg, hogy a passzív fél elkapja a HIV-fertőzést?

Valós helyzet-e az, hogy a PrEP hatóanyagai a passzív fiú minden egyes T-sejtjébe beépülnek és védik azokat? Amennyiben csak egy sejt is megfertőződik, kialakulhat egy vírus rezervoár? Hogyan képes a PrEP megelőzni a fertőződést, még akkor is, ha az alany közvetlenül van kitéve HIV-fertőzésnek, noha ezek a hatóanyagok nem képesek arra, hogy a már megfertőződött embereket meggyógyítsák?

És végül, ha ugyanezt a helyzetet úgy módosítjuk, hogy a passzív fél nem szed PrEP-et. Miért alacsony, kb. csak 1% körüli még így is a megfertőződés esélye? Miért nem 100%?

Nézzük a választ:

A PrEP két reverz transzkiptáz inhibitor hatóanyagból álló készítmény. Az ok, amiért ezek a hatóanyagok megelőzésként működhetnek, az, hogy ezek a hatóanyagok a vírus enzimjeit célozzák és a hasonló funkciójú emberi enzimeket nem befolyásolják. A megfelelő mennyiségű hatóanyag hatékonyan véd a fertőzés ellen, ugyanis megakadályozza a vírus szaporodását. Mivel a hatóanyag folyamatosan jelen van a szervezetben, a vírus akkor sem tud szaporodni, ha a szervezetbe kerül. Az immunrendszer egyébként a nem nagyon nagy mennyisű vírusokkal maga is el tud bánni. A fertőzés és a rezervoárok azért alakulnak ki, mert egyszerre túl sok vírus árasztja el a szervezetet, ami így nem tud kellően hatékonyan védekezni. De ha megakadályozzuk a szaporodását, akkor az esetleg a véraramba kerülő vírusokkal a szervezet könnyedén elbánik. Így a fertőzés nem alakul ki, rezervoárok nem jönnek létre.

*A reverz transzkriptáz egy vírus enzim, ami az RNS-t DNS-sé képes alakítani. A PrEP-ben található mindkét hatóanyag olyan nukleotidokra hasonlít (az egyik egy adenin analóg, a másik egy citozin analóg), amelyek részt vesznek a reverz transzkiptáz folyamatban, aminek révén a vírus szaporodik. Ezeket a hatóanyag-nukleotidokat a vírus szeretné beépíteni a saját DNS szálába, de mivel ezek “hamis” nukleotidok, a reverz transzkripció leáll. A vírus genetikai állománya nem képes beépülni a sejtmagba, a vírus életciklusa megáll. Ebben a két hatóanyagban az a legérdekesebb, hogy olyan “ál-nukleotidokat” tartalmaz, amelyeket az emberi DNS sokszorosító enzimek nem hasznosítanak, így az emberi sejtosztódási folyamatokat egyáltalán nem zavarja.

Ráadásul a HIV-nek viszonylag alacsony a fertőzési rátája (erről hamarosan egy következő bejegyzésben olvashatsz), összehasonlítva más patogénekkel. A HIV ellen mind a nyálkahártyák, mind az immunrendszer viszonylag hatékonyan védekezik más kórokozókhoz képest. Még a HIV-fertőzött személlyel folytatott nem aktus esetén is ezért nem biztos, hogy megfertőződik az, akivel szerelmeskedik. Ám a kockázat így is nagyon nagy, és sokkal érdemesebb ezt a kockázatot kivédeni, mint utána élethosszig kezelni a HIV-fertőzött személyt.

A HIV viszonylag rövid ideje él együtt az emberiséggel, tehát “új” behatoló az emberi szervezet számára. Az általános trend az új patogénekkel kapcsolatban az, hogy a kezdeti időszakban alacsony a fertőzési, de magas a halálozási rátájuk, viszont az idő előrehaladtával, az emberi környezetbe történő befészkelődésével és együttéléssel ez megfordul: a fertőzési ráta nő, a halálozási pedig csökken.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.